Ó, a hajdani szegények
Ó, a hajdani szegények,
kik a lét peremén éltek,
kik minden reggel reméltek
vígabb napot, könnyebb létet,
s mindegy, péntek vagy nem péntek,
ettek, csakis böjti étket,
híg levesnek, főzeléknek,
örvendvén üres kenyérnek,
kihagyták az estebédet,
s éhomra vágtak az éjnek,
ama hajdani szegények,
adózván ínségnek, télnek,
szinte a semmiből éltek.
Újév, 1951
Vörös téren víg az ünnep,
Vonul a nép mindenünnen,
Vörös katonák ügyelnek,
Vígan dalol vén s a gyermek,
Sztálingóznak a hópelyhek.
Rehabilitáció
Frankó legény volt Franco generális,
szentté avatni már épp aktuális.
Feszítsünk hát új szélnek új vitorlát,
s daráljuk le máris García Lorcát!
(De még előtte vágjuk el a torkát!…)
A Porondmester
Tökmindegy, bölcs vagy ostoba,
csak pattogjon az ostora,
s lesz mindig elég pojáca,
aki e cirkuszt lejátssza.
Segélykiáltás
E
R
E
S
S
Z,
C
S
A
T
O
R
N
A
!
Dohog a vén
Dohog a vén, dünnyög, morog,
minden szaron elfintorog.
Okoskodik, bölcselkedik,
végül majd jól orron verik.
(Megjelent az Alföld 2021/9-es számában, a borítókép a lapszám illusztrációit készítő művész, Olexa József munkája.)
Hozzászólások